A fuvarozó cégeknek a mindennapi tevékenységük során kiemelt figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az általuk szállított rakomány biztonságban megérkezzen a címzetthez, ne váljon bűnelkövetők martalékává. Ha ez mégis megtörténik, vajon meddig tart a fuvarozó felelőssége?
A nemzetközi közúti árufuvarozásról szóló CMR Egyezmény szerint (amely hazánkban az 1971. évi. III. törvényerejű rendelettel került kihirdetésre) a fuvarozó felelős az áru teljes vagy részleges elvesztéséért, ha az az áru átvételének és kiszolgáltatásának időpontja között következett be. Az Egyezmény meghatározza azt is, hogy a fuvarozó a felelősség alól milyen esetekben mentesülhet. Ezen mentesülési lehetőségek egyik esetköre az, amikor az áru elvesztését olyan körülmény okozta, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem állt módjában elhárítani.
A jogszabályi rendelkezés megmutatja, hogy a fuvarozói kockázat a fuvarozás teljes idejére nézhető. A nemzetközi közúti árufuvarozást végző gépjárművezetők menetidejére, pihenőidejére vonatkozó előírások betartása elkerülhetetlenné teszi, hogy a fuvarfeladat teljesítése során a járművezető az áruval megrakott szerelvénnyel megálljon, leparkoljon, pihenőidejét valahol eltöltse. A fuvarfeladat teljesítése során a fuvarozó más okból is megállásra kényszerülhet, például ha műszaki meghibásodás miatt nem tud továbbmenni, a jármű javítása válik szükségessé. Előfordulhat az is, hogy az árut át kell rakni, vagy a címzett az árut nem tudja azonnal lerakni, így a járművezetőnek a kamionnal valahol várakoznia kell. Ennek során a rakomány fokozott veszélynek van kitéve, hiszen eközben bűnelkövetők az áru mibenlétét kideríthetik, azt ellophatják.
Ha az árut vagy annak egy részét ellopják, az ebből eredő kár tekintetében a fuvarozó nem mentesül feltétlenül azért, mert bűncselekmény történt. E körben a bíróság azt fogja vizsgálni, hogy az adott fuvarfeladat biztonságos teljesítése az általános normák, általános elvárások szerint mit kíván meg, és ezen elvárhatósági elemek mennyiben teljesültek. A fuvarozó tehát csak akkor mentesül a felelősség alól, ha be tudja bizonyítani, hogy a fuvarozás során önmaga mindent megtett, amelyet a körülmények és a szakmai előírások ismeretében meg kellett tennie a rakomány biztonsága érdekében, és a kár ennek ellenére következett be.
Az, hogy ez mit jelent konkrétan, mindig az adott tényállás függvényében értelmezhető, de a bírói gyakorlatban kikristályosodtak olyan szempontok, amik tipikusan mérlegelendők lehetnek. Ilyen szempont például, hogy a fuvarozó, illetve a járművezető a rendelkezésre jogosult utasításait betartotta-e: tervezett volt-e az útvonal, tervezett vezetési- és pihenőidőkkel, illetve pihenőhelyekkel. Őrzött, bekamerázott parkolóban, forgalmas helyen állt-e meg a sofőr, tapasztalt-e a gépkocsivezető, rendelkezik-e helyismerettel, van-e a rakomány jellegére utaló jelzés a járművön kívülről, rendelkezik-e a jármű nyitásérzékelővel, mozgásérzékelővel stb. Alapvető elvárás az is, hogy ha már bekövetkezett a kár, a sofőr az áru eltulajdonításának észlelését követően a rendőrségi feljelentést haladéktalanul megtegye.
Elvben mindig van olyan tervezési, technikai és biztonsági megoldás, ami egy adott bűncselekmény elhárítása szempontjából utólag szóba jöhet az elhárítás lehetséges eszközeként. Utólag könnyű megmondani, hogy mit kellett volna tenni, azonban a felelősség vizsgálata körében nem lehet ebből kiindulni. Azt kell vizsgálni, hogy az általános elvárások, szakmai normák szerint előreláthatólag mit igényel a küldemény biztonságos leszállítása, és ezeknek eleget tett-e a fuvarozó. Ha a fuvarozó minden tőle elvárható intézkedést megtett, és a kár ennek ellenére következett be, úgy a fuvarozó mentesül a kárfelelősség alól.
